Lady Cellardoor Naplója

• Blog oldal
• Archívum
• 

A pénteki Sötétség Lányai találkozóról jelentjük

LCD: "Te, nem kéne telefonszámot cserélnünk? Nyugi, nem hívlak, mert sóher vagyok, csak mégis, ha valami van..."

Kiria: "De, csak előbb neked kell megadnod a tiédet, mert én nem tudom az enyémet."

LCD: "Hogyhogy?"

Kiria: "Hááát, amikor B-vel szakítottunk, lecseréltem, és az újat azóta sem jegyeztem meg."

LCD: "Ok, akkor a számom... Ööö... Baszki, minek mondtad, hogy elfelejtetted a tiédet? Ööö... húszas..."

Kiria: "Na szépen vagyunk."

LCD: "Felhívhatnám róla a régi számomat, de a régi telefonom meg lemerült. Megvan! A nagyfőnök tudja a számomat! Ja, de nem merem megkérdezni... Mindegy, úgyis fel kell hívnom Tetkóst, hogy tudjam, mikor jön."

...

LCD: "Szia, figyelj már, mi a számom? Csak úgy körülbelül."

Tetkós: "Nem tudom, valami 33 is van benne talán." (Hát ez tényleg körülbelül volt...)

LCD: "33... 33... Megvan, kösziii!"

A tizenkét évvel ezelőtti, első telefonszámomat bezzeg tudom...

...

Tegnap egy fél napig gondolkodtunk egy színész nevén, ilyenformán:

Kiria: "Az az ausztrál, tudod, ő tényleg jóképű."

LCD: "Kiii, Russel Crowe???"

Kiria: "Jaj, dehogy. Az a másik."

LCD: "Jaaa, tudom, kire gondolsz, hú, hogy is hívják... Tudom, ilyen barna haja van..."

Kiria: "És mindig borostás."

LCD: "Aha, és szép kék szeme van!"

Kiria: "Szerintem barna. Meg van neki felesége, gyereke, és olyan magas..."

LCD: "Szerintem alacsony. De egyre gondolunk, ő táncikált múltkor valami üdítőital-reklámban is, nem?"

Kiria: "Nem tudom, nem nézek tévét."

LCD: "Nem baj, egyre gondolunk."

Órákkal később:

Kiria: "Valami Jack..."

LCD: "Hugh Jackman!"

Kiria: "Az, basszus."

#1264

Ma átengedett az úton egy X5-ös BMW, és ettől tök boldog lettem. Még úgy is, hogy nekem volt zöld a lámpa.

Boszorkányos

Baszki I.

Tegnap Hardcore Superstart hallgattam orrvérzésig, mint az utóbbi napokban mindig, és hirtelen az jutott eszembe, vajon Tetkós haverja, a mintarocker G. mit szólna ehhez a zenéhez, hát valószínűleg nem tetszene neki. (Nem tudom, miért G. jutott eszembe, talán azért, mert mostanában épp ő szokta elrabolni Tetkóst, és vele az estéinket.)

Én iszonyatosan bele tudok szeretni egy-egy dalba vagy zenekarba, ez van most is, így aztán délután, amikor Tetkós hazaért, azonnal el akartam újságolni, mennyire odavagyok ezért a zenéért.

LCD: "Képzeld, ma egész nap Hardcore Superstart..."

Tetkós: "Hú basszus, azt kell szereznem G-nek, ma mondta!"

Baszki II.

Óóó, a francba, ez sajnos munkahelyi történet, úgyhogy nem mesélhetem el, a lényeg, hogy hasonló jellegű a dolog, és szerintem a napokban beszerzek egy Nimbusz 2000-t.

Napi fülbemászó rovatunkban

 

#1261

Amúgy a hétvégén megkezdtem én is a karácsonyi nagytakarítást.  Nem elírás.

#1260

Múltkor átjött Zi és hozott nekem egy csomó máglyarakást, jó diétásat. Kapott tőlem egy kockát (nem is tudtam, hogy belgakockának hívják), a legnehezebbet, a kilencéveseknek valót... Hasztalan próbáltuk mindketten összerakni, majd hazaérkezett Tetkós, és első próbálkozásra összerakta. Nagyon dühös voltam, aztán Zi azt mondta:

"Ne légy mérges, mindenkinek vannak értékei. Tetkós nagyon jól ért az ilyenekhez, de te meg jól főzöl, ja nem..."

Ezúton is üzenem... hát nem is tudom, gondoljon a legdurvábbra, ami csak eszébe jut.

Ma épp a nagy gonddal elkészített paradicsomlevesem fölött ültünk hármasban. A leves isteni volt egyébként.

Tetkós: "Ennek a levesnek kicsit valamilyen íze van. Sütőtök."

LCD: "Elmehetsz anyádhoz enni."

Tetkós: "Jó, de az meg milyen már, hogy itt hagyom szegény Nyulat, és egyedül kell ennie ezt..."

LCD: ...

Tetkós: "Gyere inkább te is, és megtanít főzni. Még Fater is megtanít..."

Később a Nyúl fintorogva ette a kukoricás rizst.

Tetkós: "Mi a baj, Noé?"

Nyúl: "Olyan... szavajúúú..."

Tetkós: "Nem baj, csukd be a szemed, úgy edd. Én az orromat is befogom néha."

Ha úgy alakulna, azt szeretném, hogy a bíró egy nő legyen, az tuti felment...

Mártír

Legutóbbi vitánk Anyával kicsit kétértelműen végződött. Most épp a láthatósági mellényen vesztünk össze, Anya ugyanis született mártír, bazmeg, még ebben a retek időben is biciklivel jár munkába, hihetetlen, már mondtam tesómnak, hogy engedjük le a kerekeit, de ezt persze senki nem meri megtenni. (Meg hát az van, hogy a busz korábban indul, mint ő biciklivel, így aztán, ha csak reggel venné észre, hogy használhatatlan a biciklije, akkor már el is késne, és akkor aztán lenne ordítás.)

Dzidze: - Anya, a láthatósági mellényt hajnalban ugye felveszed?

Anya: - Fel hát.

Én: - Tényleg?

Anya: - Hogyne!

Dzidze: - Nem is veszed fel.

Én: - De, felveszi, azt mondja.

Dzidze: - Nem veszi fel, mert úgy mondja.

Anya: - Minek az, van lámpám!

Én: - Ne idegesíts fel, a mellény azért kell, hogy tutira észrevegyenek! Nem hiszem el, te igazi mártír vagy, arra utazol, hogy minél hamarabb meghalhass végre.

Anya: - Én nem akarok meghalni!

Én: - Akkor viselkedj is úgy!

Remélem, hogy ha rendőrségi poloska van a házban, akkor nem csak az utóbbi két mondatot hallották. (Amúgy meg keresek egy embert, aki minimálbérért minden egyes tetves munkanapon ráerőszakolja Anyára a láthatósági mellényt a hajnali sötétségben illetve az esti sötétségben. VAGY feltuszkolja a buszra - ez lenne a jobb.)

#1258

Na, most aztán krémezhetem a kezeimet. Ilyenkor télen mindig olyan brutálisan kiszáradnak, hogy még a tökéletesre lakkozott körmeim ellenére is olyanok, mintha egy hatvanéves hajléktalan kezei lennének. Nem is értem, mert folyton kesztyűben járok.

Pedig most a kezeimnek szépeknek kell lenniük legalább pár hétig még, mert úgy tervezem, sokszor mutatom meg.

Végül is nem a kezem a lényeg, de nem akarok még egyszer úgy járni, mint tegnapelőtt Tetkós anyjával - neki inkább levettem a gyűrűmet és úgy nyújtottam oda, hogy megcsodálhassa, és ne a kezeimen kelljen szörnyülködnie.

Teremtsünk tőlünk telhetően tökéletes körülményeket az eljegyzési gyűrűvel való dicsekvésnek, nemde?

Merthogy igen, durván 31,5 év kőkemény agykontroll után végre az enyém is megérkezett. A karácsonyfán landolt egyébként, némileg ellentmondva Tetkós azon fogadkozásának, hogy "soha nem jegyeznélek el karácsonykor, mert az olyan semmilyen, és a semmilyen embereknek való". Szerintem is. Ez mégse volt semmilyen, merthogy ez az én napom volt. Vagyis hát röhögtem, közben legnagyobb meglepetésemre könnyes lett a szemem, majd családilag leültünk gyurmázni, oszt szevasz.

Ő egyébként tegnap Apáéknál időhúzó gyűrűnek nevezte a szerzeményt, úgyhogy azt hiszem, ettől én sem fogom jobban megsérteni, ha leírom, hogy az első órák kitörő öröme után most már nemigen lebegek a föld felett még csak milliméterekkel sem. Megkaptam, kipipálva. Attól kaptam, akit szeretek, kipipálva. De késő. Tudtam, hogy ez lesz, ettől féltem, hogy ezt fogom érezni. KÉSŐ.

(Mindazonáltal nagy örömömre szolgálna, ha két meghatározó exemmel, a Kis Patkánnyal és a gyilkos Rohadék Exemmel még napi kapcsolatban lennék, és most az orruk alá tolhatnám a gyűrűs öklömet és mondhatnék valami ilyesmit, hogy "Látod, te tetves bunkó, ennyi kellett volna.")

Ja, amúgy a nagy kérdés végül is nem hangzott el, úgyhogy most nem tudom, mi van, de tekintettel arra, hogy elég sok cuccunk közös, még a gyerekünk is, szerintem ezt a gyűrűt most lehet úgy értelmezni, hogy akkor én menyasszony vagyok.

Bakker, menyasszony! Azért király érzés ez, hát még ha a szemem alatt nem lennének ráncok.

Hát így vagyunk. Na megyek is, mert a fiam odalent azt kiabálja, hogy "Lady Cellardoor!", úgyhogy muszáj.

#1257

Nem nagyon volt időm mostanában netezni, tegnap olvastam el végre egy cikket, ami arról szólt, hogy nem szabad pangasius filét venni, mert azokat a halakat szarral etetik. Mármint nem úgy értem, hogy mindenféle szarral, hanem szó szerint.

Annyira szeretnék egy napig netezni, és elolvasni az 1200 olvasatlan emilből legalább azokat, amelyek még nem jártak le, játszani mindenféle nyereményjátékokon, emilt írni azoknak, akiknek adósa vagyok (Zi), és azoknak is, akik maguktól letojnak, de legalább a kezdeményezéseimre szoktak reagálni (Carus).

Meg minden.

#1256

Agykontrollon Domján Laci mesélte azt a történetet a szavak erejéről, hogy egy nőnek az volt a szavajárása, hogy "hát beszarok", egészen addig, míg látszólag ok nélkül lett egy múlni nem akaró hasmenése.

Én az "azt a kurva" meg hasonlók helyett - már csak a Nyúl miatt is - azt használom már, hogy "agyam eldobom".

Azt hiszem, van mitől félnem (töröl-töröl, ha már AK).

Death Destruction, Amaranthe, Vicious Rumors, Hamerfall

Végrevégrevégre!

Utoljára pont két éve voltam igazi koncerten, Sonatán a PeCsában. A Wigwamban meg... Édes Istenem, azóta még nevet is változtattak! Talán Kameloton 3,5 éve? És minden ugyanolyan volt, még az érzés is, amikor beléptem, hogy ez annyira király, hogy mindjárt sírok, basszus.

Na jól van.

1. Death Destruction

Alig volt idő elmenni pisilni, már kezdtek is. Nem nagyon jön be nekem ez a böfögve üvöltés, nem hallgatok ilyeneket, de azt el kell ismernem, hogy fantasztikus koncertet adtak, a zene valami elmondhatatlanul jó, ha lenne karaoke-verzió a dalaikból, Isten bizony megszerezném megvenném. Becsülettel végigálltuk az egészet, bár a hörgés miatt nem nagyon találkoztam olyan nótájukkal, amit szívesen felraknék a telefonomra.

Meg még esetleg az nem szólt mellettük, hogy Jimmie arcra, de még fejtartásra is iszonyúan hasonlított a ValóVilág idióta baromjára, arra a Christofelre vagy kire. Leszámítva a tetoválásait (ami nagyon bejön) meg a fültágítóját, amelyen szerintem vállig át tudja dugni a karját (és ami nagyon nem jön be). Amúgy mondom, a zene iszonyat agresszív, király volt, a zenészek is, tényleg Jimmie-nek lett volna leghátul a helye.

Aztán:

"Sziasztooooooook csajooooooook!"

"Nem hiszed el, de pont eszembe jutottál ma."

"Igen? Akkor világosíts már fel, hogy honnan ismerlek."

"Sehonnan, bazmeg."

2. Amaranthe

Na, hát mint tudjuk, miattuk mentem. Nem csalódtam. Vagy igen?

Azt írják róluk: power/melodic/death metált játszanak, hát szerintem színtiszta power metált, ami nekem az élvezhető zene szinonímája. Ja, de hogyha ordít benne valaki, akkor azt már death metálnak kell hívni? Akkor legyen. Mondjuk 20%-ban.

A legtöbben azon vannak elámulva, hogy három frontember, há' hogyhogy. Nagyon jól van összerakva az egész, olyan tökéletesen egészítik ki egymást, hogy hihetetlen.  Elize nagyon picike, gyönyörű, és akkora hangja van, hogy az összes X-Faktoros szégyenében zokogva szaladna el, ha hallaná. (Élőben legalábbis.) Jake úgy énekel, hogy az ember sírni tudna a gyönyörtől, Andy meg... hát Andy hörög, ő a detmetál, de nem baj.

Korrekt kis koncertet nyomtak, imádtam, de azért kicsit zavart az a néhány, lelkesedés nélküli ember, akik eddig még csak nem is hallottak róluk, és most néztek, mint borjú az új kapura, hogy ez most mégis milyen zene. Hát jó zene, bazmeg!

Nagyjából mindent elénekeltek az albumról, ami koncertre való, a Hungerrel búcsúztak persze, ami a leglegleg.

3. Vicious Rumors

Na ők annyira nem győztek meg youtube-on, hogy amikor kezdtek, megragadtuk az alkalmat és beültünk boroskólázni a kis pulthoz, úgyhogy nem tudok nyilatkozni.

4. HammerFall

Olyan jó helyet találtunk, hogy eszméletlen. (Figyelj, koncerten helyezkedéskor a főszabály, hogy ne legyenek körülötted 16-24 év közöttiek, mert azok jobban tombolnak, mint te, emiatt különösen vigyázz a fenti korcsoportból a 90 kiló fölöttiekkel. Mögötted mindenképp nagy emberek legyenek, mert ha esetleg tombolnak, előre akkor is látnak, és nem taposnak agyon, de ha meg nem tombolnak, akkor állnak, takarnak, és olyan hülyén mozoghatsz, ahogy akarsz.) Minden stimmelt.

Tudom, hogy a nép el van ájulva az új albumtól, hogy végre milyen baromi kemény a zene és nem olyan egyszerűek és dallamosak a refrének... Hát nem tudom, én nem vagyok oda az új albumért, de azért persze 8-nál rosszabbat nem adnék neki a 10-es skálán, mégiscsak HF. Mivel a Nyúl miatt nemigen volt lehetőségem agyonhallgatni az Infected-et, úgy éreztem magam az elején, mint a diák, aki egyszer olvasta el az anyagot és kihívták felelni. De aztán nem volt gond, a 2:1-es boroskólának (basszus, a bor volt benne a 2!) köszönhetően annak ellenére énekeltem végig a koncertet, hogy összesen egy számot tudtam, meg pár refrént :D

A Patient Zero-val kezdtek, ami elég jól bemelegítette a közönséget, az új albumról ezen kívül még kedvencem, a Bang Your Head volt, meg még valami, aztán meg jobbnál jobb dalok, hogy mindig azt hitted, hogy Úristen, tuti ez volt a legjobb, aztán utána mindig jött másik. Blood Bound (személyes nagy kedvencem), Legacy of Kings, Last Man Standing, Riders Of The Storm, Steel Meets Steel, meg a közönség nagy kedvence (enyém nem), a Renegade, szóval tényleg ilyen ősHF-dalok. Játszották az Always Will Be-t is, de hát koncertre nem azért megyek, hogy lassú számra andalogjak ott magamban.

A csúcs ez volt úgy félidőtájt, hát komolyan, ha láttad volna a tömeget, ahogy egy emberként énekli a dalt, és sokan már nem tudnak mit kezdeni magukkal, nem tudják, hogyan lehetne még jobban tombolni, mert ez annyira fantasztikus, hogy az már nem is lehet igaz...

Joacim meg is dicsért minket, azt mondta: "hétfő van és úgy tomboltok, ahogy a svédek csak pénteken, amikor már részegek... basszuk meg, mi?"

Egyébként feleannyira se humorzsák, mint Tony Kakko, mégis akkora show-t csinált, hogy csak lestem.

Amikor levonultak, eléggé kiszámítható volt, hogy a Hearts On Fire-rel jönnek vissza, hát így is lett, meg előtte még volt a One More Time, ami szintén nem tartozik a kedvenceim közé, de ez ott pont nem jutott eszembe. És végül a Hearts On Fire... mint egy fenomenális, egyórás szex végén az orgazmus.

Úristen, de jó volt ez az este, egyszerre hallottam annyi jó zenét, amennyit az elmúlt két és fél évben együtt sem (leszámítva a Don't Damn Me-t orrba-szájba, amikor a Nyúl csak arra volt hajlandó elaludni).

Ja, és ma már tudom, miért bámult annyira az a furcsa, magányos figura. Nem azért, mert annyira szépek voltunk, hanem, mert valószínűleg azt várta, hogy felismerjük és a lábai elé omlunk... Ő volt ugyanis Geoff Thorpe, a Vicious Rumors "legendája". Hát van ilyen.

De amúgy tökjó volt, szép lassan minden banda leszivárgott a pórnép közé, bár a HammerFallt mi már nem tudtuk megvárni, de még értesültünk róla, hogy a csapatunk negyedik tagja, aki kishíján öngyilkos lett, mert nem dobtak neki pengetőt, végül mégis kikunyerált egyet Fredricktől. Pfff, mik vannak.

UI: Én megértem, hogyha nem szereted ezt a zenét, de a kedvemért tedd meg, hogy egyszer, amikor rosszkedvű vagy és gyengének érzed magad, belehallgatsz. egy HammerFall albumba. Legkésőbb akkor.

Előzmények

Már megint túl vagyok életem legjobb koncertjén.

Na az úgy volt, hogy hónapok óta megvolt a jegyem, és napok óta csak a koncertre tudtam gondolni, aztán annyira komolyan vettem, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni, hogy délután 4-kor döbbentem rá: egyetlen szóba jöhető fekete cuccom sincs kimosva. Így aztán ugyanabban mentem, amiben 2007. október 30-án a Farkasnapra, ha fejről nem is, a Húgomtól megörökölt, baromira oda nem illő Mayo pólómról majd csak megismernek már lassan.

Háromnegyed ötkor kiderült, hogy minden előzetes értesítés nélkül a stiftem is kifogyott,  úgyhogy némi kedvemre való Axe-szal befújva indultam útnak.

Mostanában amúgy lemondtam a vágyott hajvasalóról, miután rájöttem, hogy ha veszem a fáradságot és megfésülködök, akkor ugyanazt a hatást érem el. Jól van, persze dús sörényem attól nem lesz, de majd talán egy következő életben. Nagy szerencsém van egyébként, hogy épp divat a lenyalt szöghaj.

Mielőtt feketére pacsmagoltam a szememet, még gyorsan főztem egy tejbegrízt a Nyúlnak, és azon gondolkodtam, vajon hányan lesznek majd a Club 202-ben, akik szintén így indultak neki az estének...

Egyébként hihetetlenül felszabadító volt a tudat, hogy nem kell megfelelni, nem kell tetszeni senkinek. Hogy már nem vadászok, úgyhogy jól érezhetem magam. Ha nem akarom, nem kell órákig behúzva tartani a hasamat. (Azért tartottam, a végén már úgy begörcsölt valami izom, hogy az hittem, örökre úgy marad, de persze nem.)

És eszméletlenül jó volt minden. Nagyon sokszor, életem meghatározó zenekarainál azon kaptam magam a koncert közepén, hogy felnézek a plafonra és arra gondolok: "Mit keresek én itt? Mi nem jó? Miért nem érzem jól magam?" Nem volt válasz. Most meg... az elsőtől az utolsó percig úgy éreztem, illek oda, jó helyen vagyok, és ami most történik, az tényleg, igazán jó.

(Tudom, olyan kurvára pozitív vagyok, hogy attól már nekem is hányingerem van.)

Ja, teljesen fölösleges volt a koncert miatt két nappal korábbi időponttól venni a bérletemet, mert természetesen itthon felejtettem.

"Átállítottam a csengőhangomat Iron Maidenre Acceptről. Azóta nem hallom", mondtam Teniszezőnek két koncert között vigyorogva. Akkor már nem vigyorogtam ennyire, amikor Tetkós éjjel egykor dühöngve a fésülködőasztalhoz vágta a távirányítót, merthogy 14-szer hívott, de nem ért el. És nem, nem a koncert közben, hanem a hazaúton. Ennyi.

#1253

Ja, 1078 olvasatlan emilem van.

#1252

Egy csomó időt szántam a jól megérdemelt alvásidőmből arra, hogy kisilabizáljam, az esti koncertről melyik éjszakai járattal tudok hazajönni és hol kell felszállni, majd eszembe jutott, hogy Kata kb. 3 megállóra lakik tőlem, úgyhogy ha útközben elalszom, akkor is hibátlanul hazajutok vele.

Fú de izgulok.

Helyzetjelentés

No jól van, azt nem gondoltam, hogy a munkába járástól majd hirtelen szupernő leszek (szuperanya, szuperfeleségélettárs, szuperszakácsnő, szuperháziasszony, valamint élmunkásnő és híres ember), de azért voltak bizonyos elképzeléseim. Úgy gondoltam, lesz egy újabb területe az életemnek, ahol ugyan természetszerűleg agyonbasztatnak, de ettől majd nagyon meg fogom becsülni az itthoni dolgokat, a Nyulat, Tetkóst, meg a családi fészket.

Hát ebből annyi stimmel, hogy van egy új terület. Slussz. És nem mondom, hogy lennének különösebb sikerélményeim (mondhatni, egyelőre mindenhez hülye vagyok, mint a segg), de nagyon jól érzem magam, tetszik a feladat, rossz érzésem tulajdonképpen csak annyi van, amennyit én okozok magamnak.

Ezért nem is érem, miért döglök ki délutánra úgy, mint a kutya, az idegeim pedig ahelyett, hogy hajókötéllé erősödtek volna, miért olyanok, mint a vatta szálai. Bemegyek, ott lebzselek 8,5 órát, akkor eszem, amikor akarok, egész nap ülhetek, és mire hazaérek, mégis olyan vagyok, mint a tűzokádó sárkány (már a Nyúl is megmondta, múltkor vigyorogva rám mutatott, és közölte, hogy csúnya sárkány vagyok. Anyádat. Ezt annyira nem reklámozom, inkább azzal szoktam dicsekedni, hogy az udvarlós korszakába ért, és tegnapelőtt az arcomat simogatva mondta: "Anya, olyan szép vagy, nagyon szép a szemed." Nnna, nem hiába késtem le aznap reggel a villamost.)

Jól van, azért sejtem, miből adódhat az idegbaj.

1. Sikerült elintézni, hogy 7-re járhassak dolgozni, így fél 4-kor el tudok jönni, és még épp odaérek a Nyúlért délután fél 5 után, hogy ne kelljen őt áttenni az ügyeleteshez (az első napot az ügyeletben töltötte és ez elképesztően megviselte). Ez azt jelenti, hogy hálás vagyok, amikor csak fél 5-kor kell kelni reggel, mert ha hajat mosok, akkor 4-kor kelek, épp, amikor az éjszaka hajnalba fordul. Miközben a kávémat főzöm, Laci kollégámra gondolok, aki mindig azt mondta: "Aki sokat alszik, keveset él." És ilyenkor úgy érzem, hogy aki keveset alszik, az is keveset él, mert az a kihagyott alvást egyben tudja le a végén.

Egyelőre nem durva ez a reggeli rész, de délután 5-re gyakorlatilag zombi vagyok (bár eddig még csak egyszer szálltam rossz villamosra, és tettem egy kőbányai körutat). Szóval az úgy van, hogy kb. délig azt várom, mikor ébredek már fel, déltől pedig, hogy mikor lesz este, hogy végre aludjak, az agyam mintha egész nap ködben lenne.

2. Na mármost ehhez vegyük hozzá, hogy a Nyúl meg a bölcsiben rendszeresen alszik déltől fél 3-ig (nem gondoltam volna, hogy valaha az elvárásoknak megfelelően fog cselekedni, de ezek tényleg szakemberek, basszus, és megnevelték). Tetkóssal a héten azt latolgattuk, mi lenne, ha fizetnénk azért, hogy ne hagyják aludni, mert ami pörgést délutánonként művel, ahhoz mi kevesek vagyunk.

Miután a mozgásigénye nincs kielégítve (ebben a moslék időben már nem járnak ki, odabent meg gondolom, agyonfegyelmezik őket), délutáni együttlétünk úgy kezdődik, hogy a bölcsőde öltözőjében rohangál ajtótól ajtóig, miközben én menet közben próbálok rádobni néhány ruhát. Ezt követően felmászik a pelenkázóra, onnan leugrik néhányszor, szerencsés esetben a kezembe, és akkor gyorsan ráerőszakolom a nadrágot. Valahogy kijutunk az utcára, az utóbbi napokban már nem várja el, hogy a kezemben hozzam hazáig, hanem sétál, itthon pedig folytatódik az őrületes pörgés. Nem az a fajta gyerek, akit nyugodt szívvel hagysz magára a szobában, és ismerve Tetkós, Öcsém és a saját gyerekkori sztorijaimat, hááát az a biztos, ha nem számítunk semmi jóra.

Egyébként meg ugye mindkettőnknek szüksége van rá, hogy játsszunk együtt is. Én ilyenkor puzzle-t rakosgatok, amit sebtében leborít elém, ő meg rendszerint fúrógépet épít legóból. Már amikor nem a kanapé háttámlájáról ugrál le. Úgyhogy ki nem tojja le a házimunkát.

3. Tetkóst továbbra is az teszi boldoggá az életben, ha autót szerelhet, és közben irgalmas szamaritánusnak becézik a háta mögött. Így aztán az utóbbi időben se milliárdosok nem lettünk, se egymás társaságát nem untuk meg. Amikor hazajön, játszik kicsit a Nyúllal, ezalatt én gyorsan eltűnök szem elől és dolgozok valami minimálisat, ami ahhoz kell, hogy legalább beférjünk a lakás egy-egy helyiségébe. Elalvás előtt még üvöltözök egy kicsit vele is, hogy érezze a törődést, aztán lámpaoltás.

Van az a fáradtság, amikor az ember reggel felrázza a szemceruzát, vagy lekapcsolja a tévét, amikor Showder Club megy (nem hittem, hogy ez velem megtörténhet, de hát azt se hittem, hogy szex és alvás közül az utóbbi javára döntök egyszer).

4. Az elmondottak alapján már körvonalazódhat előtted, hogy néz ki a lakás, na az elképzelést szerintem szorozd meg kettővel. Itt sétálva kb. 80 másodpercenként vagy megcsúszol valamin, vagy rálépsz valamire (nagy valószínűséggel a magyar kereskedelemben fellelhető összes építőjáték közül az egyik darabjára), vagy beleülsz valamibe, vagy rád fog dőlni valami a polcról. A szelektív szemétből több hét után tegnap tudtam elvinni két szatyorral, úgyhogy most beállhatsz a folyosón a könyvespolc elé, ha vendégeskedni támadna kedved, mert ott van hely.

Egyedül mosásban nincs elmaradásom, ugyanis hétvégén Anyáéknál kiselejteztünk néhány tonnányi ruhát, ezeket felhoztam, hogy mielőtt elviszem valami ruhagyűjtő konténerbe, illatosra mossam őket, úgyhogy a lakás fennmaradó üres helyeit frissen mosott és mosásra váró rongyok foglalják el.

5. Ami a főzést illeti, hát nagy szerencse, hogy a Nyúl bőven eszik főtt kaját a bölcsiben, Tetkós alapból nem szokott enni csak inni (egy-egy üvegvisszaváltás alkalmával gyakorlatilag meggazdagszunk), engem pedig baromira nem érdekel már az evés, ált. 10 körül eszem meg a szendvicsemet, ez a reggeli és az ebéd is egyben, és ettől egész nap nem vagyok éhes (egy édes tejeskávé amúgy egy fél napra elveszi az ember étvágyát, pláne, ha utána még olvas is egy kicsit mozgó járművön).

Azért amikor hazaérünk, persze éhség nélkül, becsületből telezabálom magam mindenféle egészségtelen szeméttel, nehogy még majd azon kelljen siránkoznom, hogy "Jééézusom, nincs narancsbőröm, most mi lesz?" vagy "Atyaég, olyan karcsú vagyok, hogy elhívtak modellkedni, én ezt nem bírom elviselni!" Erről a kötelességből evésről még leszokhatnék valahogy, mert ugye már a biciklizéshez sincs se erőm, se kedvem, se időm.

Szóval amióta dolgozom, kétszer főzőcskéztem összesen, bár abból egyik a tegnapi sült krumpli volt, az meg nem ér, de legalább háziasszonyságom bizonyítékaként kajaszag van a lakásban.

6. Net közelébe nemigen jutok, mert amikor szabad vagyok, akkor Tetkós is, úgyhogy ezt bebuktam. A névnapi köszöntőket facebookon egy héttel később köszöntem meg például.

Hétfőn megyek koncertre, úgyhogy - ne röhögj - szabit vettem ki két napra, máskülönben munkából kellett volna mennem és egész nap nem találkoztam volna a Nyúllal. Azt meg nem kockáztathattam, hogy másnap hazaérek mondjuk éjjel 1-kor, és fél 5-kor kelek, ennyire még én se vagyok király.

Egyébként nagyon élvezem, hogy zajlik az élet, mert amikor néha egy percre belegondolok, akkor rájövök, hogy ilyesmi átlagéletre (is) vágytam.

Hát ezek vannak.

Keresés

Régi bejegyzések

• Jelen
• 2012. január
• 2011. december
• 2011. november
• 2011. október
• 2011. szeptember
• 2011. augusztus
• 2011. július
• 2011. június
• 2011. május
• 2011. április
• Az összes »

Utolsó kommentek

• Boszorkányos, voroscicus: Egy seprűt? »

• A pénteki Sötétség Lányai találkozóról jelentjük, voroscicus: :DDD »

• #1260, Lady Cellardoor: Szerintem is jó a humora :) »

• #1260, kékleány: Szerintem Tetkósnak jó a humora. Tudom, elmehetek én is anyámhoz... »

• #1260, Zi!: szerintem sok-sok szeretettel kell csinálni :D »

Legtöbb komment

• #927 (22)
• #557 (17)
• #543 (16)
• #849 (15)
• C.C. Catch (13)

Nemdohányzó honlap

Kategóriák

• zene (3)

Mások élete

• Azannya - koncertblog
• Controlfreak
• Csak volt szerető
• Évi
• KATArzis
• Kékleány
• Kérdezős játék
• Koimbra filmes blogja
• Létező
• Multatuli
• Polly
• Rióban az élet
• Sárgabögre - volt :(
• Száguldó kacaj
• Tériszony
• TÜNDÉRNYÚL
• Világölőhárpia
• Vöröscicus
• Witch
• Zöldsaláta
• Zsófi
• freeblog admin

Látogatók 2010.05.23-tól

ember olvas most

Kedvenc oldalak

• Agykontroll - Esettanulmányok
• Braziliátor - Készíts saját szappanoperát!
• Elixír - Amit mindig...
• Félrehallott dalszövegek
• Noé Állatotthon
• Verseny gépírásból