Lady Cellardoor Naplója

• Blog oldal
• Archívum
• 

#1308

Nagy újságom van ám, de a rend kedvéért csak péntektől publikus. Ha Anya netán agyonütne érte, akkor majd valamelyik közeli hozzátartozóm elmeséli kommentben.

Égéseim

A héten három alkalom volt, amikor jobb lett volna, ha néma vagyok. Jól van, ha Tetkóst megkérdezitek, ő biztos azt mondja, hogy több alkalom volt, de most nem ez a lényeg. A héten egyébként a megfázás miatt majdnem teljesen elment a hangom, azt jelnek kellett volna tekinteni, de nem...

1.

Kiriával ballagtunk vissza az egyik épületből a miénkbe, az üvegajtóban néztem magam, láttam, hogy fodrozódik a derekam körül mindhárom pluszkilóm, szóval bámultam a tükörképemet az ajtóban és undorodva mondtam: "Úristen, mint egy disznó."

Még abban a másodpercben kinyitotta valaki az ajtót belülről. Természetesen egy kövér nő. Természetesen az ajtó nem hangszigetelt.

2.

Egy tetoválószalonban vártunk a művészre Tetkóssal, újságokat lapozgattunk, én épp a tizedik oldalnyi pillangós tetoválást néztem. Mondom: "Na, ez azért nekem már kicsit túlzás, el nem tudom képzelni, hogy tündibündi pillangók repkedjenek a testemen életem további részében, az cicababáknak való." Tetkós csak kuncogott, nem mondott semmit, így hát szétnéztem, hogy mit röhög, és láttam, hogy az asztal másik oldalától felálló lánynak az övén egy nagy bőrpillangó lóg. Később aztán azt is láthattam, hogy a hátán egy kb. tizenöt centis pillangó díszeleg.

3.

Van a házunkban egy bunkó. Egy kopasz, háromgyerekes köcsög, aki kizárólag akkor köszön nekem, ha Tetkóssal vagyok, vagy ha már elkerülhetetlen a dolog, mert együtt kényszerülünk a liftbe. De például többször előfordult, hogy neki, a kurvájának feleségének és a gyerekeinek ELŐRE köszöntem az utcán, ők pedig nagyvonalúan elnéztek a fejem fölött (nem, nem halkan köszöntem, hanem emberi hangerővel, és a szájmozgásom is jól látható volt - és különben is a kurva életbe, nehogy már az előreköszönésemben keressük a hibát). Nem tudom, miért, Tetkós szerint azért, mert nem ismernek, nem mutatott be nekik (leszarom, és nehogy már ezen múljon... attól fogva, hogy látásból ismerjük egymást valakivel, a köszönés se legyen kérdés) - mellesleg Tetkósnak az egész trógerbanda, akik a kisbolt előtt lopják a napot fürtökben, messziről, integetve köszön. Nekem csak a 70-es IQ fölöttiek.

Na mindegy, szóval arra jutottam, ennyire hülye nem lehet senki, hogy nem tudja, hogy ha valaki köszön, annak vissza kell köszönni, szóval biztos utál valamiért. Például, mert hallotta, ahogy Noéval ordítok, és ezért elítél. Vagy hallotta, ahogy rájuk panaszkodom Tetkósnak, vagy mit tudom én.

Na szóval az előbb jöttünk be a bejáraton, és hát ki jött szembe, na ki, na ki? A kopasz. A telefonját bámulta, megfogta az ajtót, míg Tetkós bejött (amikor én jöttem, nyakamban az alvó Nyúllal, már elengedte, hadd csapjon fejbe, úgyis megérdemlem).

Kopasz: "Sziasztok."

Tetkós: "Szia, köszi."

Én: "Szia, köszi."

Kopasz (mellettem elhaladva): "Baszd meg."

Én csuklóból: "TE!"

Természetesen, amikor mindketten hátrafordultunk és egymás szemébe néztünk, már leesett, hogy valószínűleg a telefonjának mondta, de nekem késő volt. Holnaptól kerülőúton járunk haza, hogy ne kelljen elvonulnom a kisbolt előtt.

Idegen arcocska

Elolvastam Sophie Hannah-tól az Idegen arcocskát. Tudod, minden aluljáróban ezt reklámozzák - asszem, alcím: "Minden anya rémálma". A főszereplő elmegy otthonról pár órára, amíg a férje vigyáz a pár hetes gyerekükre. Amikor hazaér, látja, hogy nem az ő kisbabája van az ágyban, hanem egy másik.

Ugye, milyen jól hangzik?

Spórolok neked néhány órát: ne olvasd el. Szar, pedig én könyvre - pláne, ha ennyibe került - ritkán mondok ilyet, inkább azzal nyugtatom magamat, hogy hú, hát ez nagyon megérte, úgyis elolvassa még X meg Y na meg Z-nek is kölcsönadom. De ezt... Ezt úgy ajánlom mindenkinek, hogy "hát nagyon rossz, de ha akarod, szívesen KÖLCSÖNadom".

A sztori először jónak tűnik és izgalmasnak, bár a rendőrös szál annyira sótlan és unalmas, pont az a kiábrándító, mocskos valóság, amiről legalább olvasni nem akarok. A lényege pedig kb. annyi, hogy pár évvel ezelőtt egy nyomozásnál mindenki hülye volt, most meg, mintha mindenki most jött vissza, miután elrabolták az ufók, hirtelen megvilágosodik mindenki.

Az írónő - akit a nyálas ajánlások a belső borítón az egekig magasztalnak - annyira megrészegül a saját találékonyságától és elmésségétől, hogy úgy érzi, a végét már elég csak összecsapni, egy látszatbeszélgetés keretében gyorsan listázni az olvasónak, hogy mi miért történt, oszt szevasz. Még azt is megengedi magának, hogy egy-két szálat ne varrjon el... Pfff.

A szöveg pedig olyan, hogy végig azt éreztem, miközben olvastam: ilyet én is írok, bakker. Ez pedig nem jó. (Csízbörger barátnőm szerint ha ő ezt érzi, az jó, mert ő tud írni... basszus, én is tudok (!!!), de ha valaki egy zsák pénzt keres azzal, hogy ír, akkor csinálja már jobban, mint én.)

Szóval nem ajánlom.

#1305

Barátság: ha együtt töltitek a délutánt, és miután elváltatok, még sms-eztek párat.

#1304

Szeretném jelezni: az, hogy szeretem a munkámat, nem jelenti azt, hogy a munka öröméért dolgozom.

Nekem amúgy mostanában lett elegem egészen ebből az országból, pontosabban most már igazán utálom, és nem látok kiutat. Eddig ugye én voltam a fő optimista, aki azt állította, hogy innen már csak fölfelé megy út, és hamarosan jobb lesz, de most már nem mondok ilyet. Utálom az egészet, mint a szart.

Hogy egyszerűen semmi sem elég. Nem az a normális, hogy az ember erején felül güzül és állandóan idegbajos amiatt, hogy vajon mi lesz holnap! Hanem, hogy megtesz valamennyit - mondjuk napi 8 órában, egy pillanattal sem tovább, aztán otthon a családjáért is valamennyit, meg magáért is valamennyit, és ezért cserébe annyi pénze van, amennyiből nyugodtan élhet, szeretik, és képes szeretni magát.

Ehhez képest mi folyamatosan küzdünk, mint disznó a jégen, és folyamatosan görcsben van a gyomrunk. Rühellem ezt, ki nem állhatom.

És hiába próbálod ám mindezek ellenére megmutatni, hogy majd te igenis boldog leszel így is! Á-á...

Évinek mondjuk igaza van. "Véletlenül se lépünk ki a komfortzónánkból", na ezt akár ki is írhatnám a facebookra a "Magamról" rovatba. Sajnos. Hozzátenném, hogy két dolog van, amire egyáltalán nem vágyom.

1. Hogy a családomtól még ennél is távolabb legyek. Tudom, hogy megbánnám.

2. Hogy megint a 0-ról kelljen kezdenem mindent, de ami ennél is fontosabb: megint az utolsó utáni senki kis szar legyek. Mert OK, hogy most se néznek semmibe, nem köszönnek vissza még a velem egyidősek sem (VISSZA, érted??? ez ilyen budapesti szokás, vagy tényleg arra se vagyok méltó?), szóval valójában most is vígan érezhetem magam utolsónak, de most már legalább kezdem érezni, hogy magamra szedtem némi tudást. Nem sokat, de legalább annyit, amennyivel magabiztosan elevickélek a zsebkendőnyi kis területemen.

Szóval én maradnék annak ellenére, hogy ez az ország egy vicc. Mert ha mondjuk nem kéne fogcsikorgatva számolni a forintocskáimat véletlenül, akkor meg tuti azon sírnék, hogy nincsenek mellettem, akik szeretnek. Tetkós ugyanúgy eljárna vedelni és ugyanúgy kiverné a víz a gondolatra, hogy néhány órát a társaságunkban kell eltöltenie, szóval ugyanúgy magányos lennék. Csak akkor már Anyához se rohanhatnék haza néha, ha emberi hangot akarok hallani a Nyúlén kívül.

Asszem ennyi. Mostanában nem érzem úgy, hogy van még valami előttem. De azt még összehozhatom, hogy a Nyúl előtt legyen.

#1303

Anya: "És hajnalban hánykor jöttél, Átokfajzat?"

Saab: "Nem tudom."

Anya: "Miért, amikor te hazajössz, nem nézed meg az órát?"

Saab: "Nem látom..."

Április 27.

Rohannék át a zebrán az Ecseri útnál (már látom a villamost), akkor veszem észre, hogy a néni felém int. Tudom, mit szeretne, a múltkor is együtt mentünk át az úton - visszafordulok, belém karol, sietünk át a sok sávon. Bottal jár, de jó a tempó, viccelődött is ezen akkor, és tényleg: én lassítanék, hogy könnyebb legyen neki, de ő úgy szedi a lábát, hogy úgy tűnik, mintha ő húzna magával egem.

- A villamoshoz?

- Nem, a templomba megyek - mutat a síneken túlra. - Ma van a születésnapom. A nyolcvannegyedik - teszi hozzá mosolyogva.

- Óóóóó, Isten éltesse! - mondom lelkendezve. És hát miért hagynám ki: - Az enyém három napja volt!

- Igen? Akkor biztos szerette a matematikát - mondja, miközben átbaktatunk a síneken.

- Igen...

- Én is! Sokáig még tanítottam is. Na köszönöm, viszontlátásra!

- Elkísérem a templomig - mondom, mert a villamosom már úgyis elment.

- Á, innen már nem kell, köszönöm.

- Akkor viszontlátásra.

- Viszontlátásra.

Visszamegyek a megállómba, onnan látom, hogy egy korlátnak támaszkodva még pihen vagy egy percig. Akkor jut eszembe Papa. Neki is a nyolcvannegyedik születésnapja van ma. Csak már ötödik éve, hogy nélküle tartjuk.

#1301

Az utóbbi két hétben legtöbbször kimondott és hallott kifejezés: "mozgó". Sajnos több ezer ember együttes hite, vágya és elvárása sem volt elég, hogy bevonzza a hétre, politika vs. agykontroll: 1:0.

#1300

Na végre megjött az idei első közlekedési bírságunk. Elég későn - hát hogy fogjuk így százezrekkel megtömni szegény csóró munkás rendőrség zsebét év végéig, mi?

Tudtuk, hogy legalább 30.000 lesz (imádkoztunk, hogy csak annyi legyen - kár, azért kellett volna inkább imádkozni, hogy TÉVEDÉS legyen), Tetkós el is húzta az utolsó pillanatig az átvételt, mert ugye attól számított 30 napon belül lehet kicsengetni a lóvét, és gondoltuk, gyorshajtás. Kicsit reménykedtünk abban, hogy az eset akkor történt, amikor Tetkós egy alkalommal kölcsönadta a főnökének a kocsit.

(Ami az én nevemen van amúgy.)

Na szóval átvette reggel a levelet, és csak azért nem sírok üvöltve és toporzékolva, mert inkább kurvaanyázva röhögök. Az történt ugyanis, hogy a ház előtt parkolásért büntettek meg minket.

Végül is nem szólhatunk semmit, járdán állt a kocsi, és a kopasz, bőrnyakú BMW-s (aki azonnal a szívébe fogadta Tetkóst, amikor nekünk is BMW-nk lett, és bár már mindketten eladták a csodajárgányt, a köszönőviszony még tart - velem persze nem, mert én nem vagyok ember) figyelmeztette is, hogy ott jó lesz vigyázni, mert egyszer őt már megbüntették. Csak hát amikor Tetkós munka után (legyünk jóindulatúak és feltételezzük, hogy tényleg munkából jön az a szemét, nem munka utáni sörözésből, mint tegnap is például) este 10 körül hazaér, már sehol máshol nincs hely - kivéve persze egy lomboktól takart távoli részt, de az vesse az első követ ránk, aki nem akarna rálátni a kocsira ezen a környéken, ahol szinte egymást érik az utcai rablások, autófeltörések, ilyen-olyan lopások. (Rálátni... tudom, tudom, mit tudsz csinálni a 7. emeleti ablakból, amikor látod, hogy épp viszik a kocsidat... de akkor is, na.)

Lefotóztam a helyet, de szegény, nyomorék kis laptopom már nem ismeri fel az SD-kártyát, a baj nem jár egyedül, a mosógépem is elromlott, Tetkós se jár haza (keresi a bírságra- és motorravalót, valamint lehetőség szerint a haverjaival vedel), a bírság már igazán csak egy kis üdvözlőpuszi volt a Sorstól. De legalább a hajam jó.

Szóval megbüntettek minket a tetűládák, kellett a pénz, értem én, a pénzhiány nagy úr, hogyne érteném, másfél hete 1.200 Ft van a kártyámon. (A tárcámban kevesebb.)

Egyrészt tehát rossz helyen állt a kocsi, akadályozta a hömpölygő gyalogosforgalmat kb. kétnaponta egy ember megy el arra, mert mindenki szívesebben jár a másik oldalon), másrészt ennyi a büntetési tétel, ők meg csak a dolgukat végezték, ettől kezdve a nevünk kuss.

De.

Tudod, mikor fényképezték le a kocsit? Éjjel 03:11 órakor!!! Ejjj, a rend éber őrei, látod, hogy vigyáznak a gyalogosok jogaira még éjjel is? Ez igen, kérem!

Megjegyzem, ugyanők sehol sem voltak, amikor a 7-es BMW-nkről annak idején lelopták a tükröt. Pedig az is ilyentájt történhetett.

Egyébként komolyan arra gondoltam, hogy szívesebben leülném, mint hogy kifizessük, úgyis a tököm tele van már az ötórás alvásokkal, meg ott biztos jobban is főznek, mint én, csak ettől sajnos keletkezne egy olyan folt a kis életrajzomban, hogy a munkahelyemen valószínűleg nem tartanának igényt a szolgálataimra a továbbiakban.

#1299

Szeretnék Akarok egy olyan közösséget, ahol végre, egyszer az életben nem vagyok kívülálló.

Ez a dolgok jelenlegi állása szerint max. úgy lehetséges, ha alakul körém egy rajongói klub, vagy nem tudom...

Hát így vagyok.

#1298

Édes datolya. Ez az új hajszínem, a feketétől egy hajszálra van. Nagyon tetszik mindenkinek, bár még szoknom kell, elég vempájörös. Persze pár tincset nem fogott be a festék, de kit érdekel, egyszínű haja akárkinek lehet.

Előbb tettem a nyakamba a keresztemet (mindenkinek van keresztje, az enyém úgy lett, hogy Tetkós találta a műhely udvarán, azóta csak ezt hordom), Öcsém:

"Keresztet ne tegyél, elégsz!"

Aztán bevonult a fürdőszobába cicomázkodni.

"Szia, jöttem hozzád pisilni, hogy jobban megismerjük egymást."

"Ne haragudj, sárkányul nem értek."

#1297

Bezocci (gy.k.: az egykori Bibi) múltkor megkérdezte, hogy ugye csak azért veszek mostanában lottót, mert olyan baromi nagy a nyeremény. Eléggé felháborított, hogy egyrészt ennyire hülyének, másrészt ennyire átlagosnak tart. Nem, barátom, mindig lottózom, kivéve, amikor elfelejtem (vagy nincs pénzem lottóra :D), de akkor meg nem verem a falba a fejemet. Tudom, hogy ha rengeteg pénzt kell nyernem, akkor fogok is.

Tetkóssal arról beszélgettünk ma, vajon mi motiválja azokat, akik egyébként nem lottóznak, de ilyenkor, amikor milliárd fölötti a nyeremény, rácuppannak a szerencsejátékra. Most tényleg, van olyan, akinek 300 milla, sőt, 80 milla nem oldaná meg örökre az életét? Vagy ezek az emberek úgy gondolják, hogy őhozzájuk nem méltó egy ilyen pitiáner összeg, mint pár tízmilla? Másfelől meg miért pont akkor lottóznak, amikor mindenki más (a többi átlagos gondolkodású) is, és emiatt sokkal nagyobb a valószínűsége (szerintem), hogy ha telitalálatuk lesz, akkor nem nekik lesz egyedül?

De mégis miért vágynak az emberek arra, hogy annyi pénzük legyen, amennyivel már nem bírnak mit kezdeni? Miért fontos ez annyira? Miért nem annyi pénzt akarnak nyerni, amennyiből meg tudnak venni mindent, amire vágynak, és be tudják biztosítani magukat és a gyerekeiket is életük végéig?

Biztos földhözragadtnak tartasz, hogy már pár millával is beérném, de hidd el, teljesen boldog lennék. Nem rágnám tövig a körmömet, hogy Jézusom, most mihez kezdjek ennyi lóvéval, és nem is kapnék gyomorfekélyt, hogy jaj, mit csinálnak a családommal, ha ez kiderül. Elverném egy hónap alatt, minden álmomat teljesíteném (meg a családom minden álmát is), aztán élnék boldogan százhúsz éves koromig a kis kamatokból, évjáradékokból meg a nyereményen vett lakások bérleti díjaiból. Dolgoznék, mert szeretem a munkámat... na jó, ha nagyon befutna a saját pénzen kiadott könyvem, akkor esetleg otthagynám a sóhivatalt mégis, és az írásnak szentelném az életemet. Vagy esetleg mások írásának, és csak a grafológiával foglalkoznék (bár lehet, hogy napestig számolni ma már jobban szeretek).

Akkor is egy világoszöld régi Micrát vennék, használtat (bár egy fekete RAV4 is jól mutatna alattam, de olyanja már van a sógornőmnek, és én nem akarok utánozni senkit), viszont soha többet nem gondolkodnék, hogy mennyi pénzt költhetek cipőre (de akkor se vennék olyat, amiért állatoknak kellett meghalniuk), kizárólag biocuccokat ennék és kennék a testemre, törölném a szótáramból a narancsbőrt, viszont felvenném a helyére a professzionális fogfehérítést. Lenne egy olyan esküvőm, amelyen minden, ezzel kapcsolatos vágyamat megvalósítanám nem nézve az árakat, és határozottan, vitathatatlanul én lennék a legeslegszebb (ez mondjuk sajnos olyasmit jelentene, hogy csak Tetkós és én vennénk részt rajta, és a két tanú Quasimodo és a Hófehérkéből a vén banya lenne).

A Hardcore Superstar oldaláról megrendelném az összes női pólót, természetesen S-es méretben, szuper melleket csináltatnék, a szemeim alól leradíroznám a ráncokat, belső fogszabályozót hordanék, és kurvára szép lennék. Legyen az az esküvő mégis óriási, na.

Gyorsan beszereznék még 3 gyereket. Ideális esetben szülnék Tetkósnak, de ha neki nem tetszik az ötlet még a nagy pénzáradatban sem, akkor nélküle. Rendelnék szuper géneket, aztán úgy. Felvennék egy bébiszittert, és - csesszék meg, akik a főztömet kritizálják - egy szakácsnőt.

Az igazság az, hogy szerintem úgy száz-kétszázmillióig senkinek sem kell nagyon gondolkodnia azon, hogy mire költi a pénzt (és minél nagyobb a rokonság, annál nagyobb összegre igaz ez, mert - szégyellem, hogy ebben átlagember vagyok - én is szeretnék gondoskodni mindenkiről, akit szeretek). Ha ennél nagyobb összeget nyernék, akkor gondolkodhatnék azon, hogy munkahelyet teremtek itthon mindenkinek, és elintézem, hogy újra megnyissák az ovit.

Ja, és még valami: természetesen úgy intézném, hogy mindenki, aki valaha elhagyott, tudomást szerezzen a nyereményemről. (Amikor már el- és leköltöttem.)

#1296

Anya felhívta Mamát.

Unokatesóm vette fel a telefont.

Anya megkérdezte tőle, hogy Mamánál van-e.

Mamának csak vezetékes telefonja van.

#1295

Április 7-én kaptam egy ilyen emilt, hogy nyerjek egy napelemes, univerzális laptop- és telefontöltőt, csak annyit kell érte tennem, hogy megadom az adataimat, sorsolás 2012. március 13-án 12:00-kor. Köszönöm.

#1294

Hehe, a "tavaszi fogyókúra" kifejezésre azért sokan ráharaptak... :D

Keresés

Régi bejegyzések

• Jelen
• 2012. május
• 2012. április
• 2012. március
• 2012. február
• 2012. január
• 2011. december
• 2011. november
• 2011. október
• 2011. szeptember
• 2011. augusztus
• Az összes »

Utolsó kommentek

• Égéseim, Sargabogre: :DDD A visszaköszönés hiányát sose értettem. Lehet, hogy fogalma sincs... »

• Égéseim, voroscicus: Hát mit is mondhatnék :)) ne szólj szám, vagy inkább... »

• #1304, voroscicus: Ja hát a gyerek interaktív szórakoztató csomag, kikapcsoló gomb nélkül... »

• #1304, Lady Cellardoor: Nagyon sajnálom :( Igen, igazad van, legalább a Nyúl itt... »

• #1304, voroscicus: Na és mi van a megnyered a lottót terveiddel? Pár... »

Legtöbb komment

• #927 (22)
• #557 (17)
• #543 (16)
• #849 (15)
• C.C. Catch (13)

Nemdohányzó honlap

Kategóriák

• könyv (1)
• zene (3)

Mások élete

• Azannya - koncertblog
• Controlfreak
• Csak volt szerető
• Évi
• KATArzis
• Kékleány
• Kérdezős játék
• Koimbra filmes blogja
• Létező
• Multatuli
• Polly
• Rióban az élet
• Sárgabögre - volt :(
• Száguldó kacaj
• Tériszony
• TÜNDÉRNYÚL
• Világölőhárpia
• Vöröscicus
• Witch
• Zöldsaláta
• Zsófi
• freeblog admin

Látogatók 2010.05.23-tól

ember olvas most

Kedvenc oldalak

• Agykontroll - Esettanulmányok
• Braziliátor - Készíts saját szappanoperát!
• Elixír - Amit mindig...
• Félrehallott dalszövegek
• Noé Állatotthon
• Verseny gépírásból